Milyen gyakran találkozik a praxisában olyan tenyésztőkkel, gazdikkal, akik kizárólag, vagy főleg nyers hússal etetnek?

A kizárólagos, vagy túlnyomóan csak nyers hússal történő etetés a tenyészetekben egyáltalán nem gyakori, inkább csak a vidéken élő, és kijáró macskákat tartó gazdáknál – akik elsősorban házi koszttal, vagy maradékokkal etetnek – a jellemző. Természetesen mindezek ellenére sok helyen előfordul, hogy ételkészítés során az ún. potyadék húsdarabok „le-leesnek” a cicáknak.

 
Ha van ilyen tapasztalata, lát-e különbséget az ő állományuk egészsége és a mesterséges tápokat etetők macskáinak egészsége között?

Egyértelműen észrevehető, vagy mérhető különbséget én még nem tapasztaltam a megfelelően táplált állatok között annak alapján, hogy éppen táppal, vagy jól összeállított házi koszttal (tehát nem maradékkal!) vannak-e etetve. Ugyanakkor a „mesterséges tápok” kifejezést nem tartom helyesnek, sőt, inkább kerülném, mert ez azt sejteti, mintha a tápok mesterséges alkotóelemekből, azaz valamiféle műanyagokból állnának, ami nem igaz. Sőt! Egy igazán jó minőségű, szuperprémium táp az összetételét tekintve sokkal „természetesebb”, mint pl. az általunk fogyasztott, és házi koszt adása esetén az állatainkkal is megetetett élelmiszerek egy jelentős része (virslik, felvágottak, tejkészítmények, szárított instant élelmiszerek, fagyasztott félkész termékek stb.).  

Különbség az egészségi állapotban azon állatok között szokott lenni, amelyeket helyesen, vagy helytelenül táplálnak, és nem a tápokat, vagy a tápokat nem fogyasztók, illetve az eledeleket nyersen, vagy főzést követően fogyasztók között.

Az önhöz, mint táplálkozási specialistához  kerülő állatok vélhetően emésztőszervi, anyagcsere betegségekben szenvednek.

NEM feltétlenül, sőt! „Az vagy amit megeszel”, illetve „az ételed legyen az orvosságod” – vagyis a táplálás és az egészség megőrzése, illetve a gyógyítás nem választható szét, mert szorosan összefüggnek egymással. Tehát a helytelen táplálás nem csak emésztőszervi megbetegedést okoz(hat), sőt, az esetek többségében a hosszan tartó kiegyensúlyozatlan táplálás egyéb, látszólag a táplálástól független tünetekben mutatkozik meg: pl. szaporodásbiológiai zavarok, immunrendszer-gyengülés miatti fokozott érzékenység, mozgásszervi megbetegedések stb.. Az egyik legjobb példa erre a táplálékallergia, amelyben nem az egyes táplálékféleségek a „hibásak”, hanem az immunrendszer, amely nem működik megfelelően, és emiatt egyes táplálékforrásokat testidegen anyagként kezelve a szervezetben allergiás reakciót vált ki. A dietetika (táplálkozástudomány), mint tudományág elsősorban nem az akut esetekkel foglalkozik, hanem a különféle betegségek kialakulásának megelőzését elősegítő, illetve a kialakult betegségek gyógyítását támogató helyes táplálékellátás megválasztását, vagyis a különféle támogató diéták összeállítását segítik.

Az ún. emésztőszervi megbetegedések pedig attól, mert az emésztőszervet érintik, még kialakulhatnak a táplálékellátástól teljesen független okok, pl. fertőzések miatt is (ld. pl. a hasmenéses esetek egy jelentős részében nem az elfogyasztott eledel a kiváltó ok, ennek megfelelően csak és kizárólag diétával nem is lehet orvosolni).

Az anyagcsere betegségek (szaknyelven „anyagforgalmi megbetegedések”) nagy része sem táplálkozási, hanem szerzett, vagy örökletes, (genetikai) eredetű, így gyógyításának sikeressége sem csak és kizárólag a megfelelő diéta megválasztásán múlik. Ld. pl. a cukorbetegséget, ami macskáknál nem a helytelen életmód miatt alakul ki, többnyire gyógyíthatatlan, és bár a megfelelő diéta elengedhetetlenül fontos az állat életben maradásához, azonban csak megfelelően beállított gyógyszeres kezelés mellett lehet hatásos. De ugyanez érvényes pl. a húgykövesség esetében is: egészséges macskában a húgykövek kialakulásához a nem megfelelő táplálékellátás mellett szinte mindig egyéb hajlamosító tényezők jelenlétére is szükség van, ennek megfelelően az ilyen „terhelt” cicák a normális összetételű eledelektől is húgykövessé válhatnak!

Megfogalmazható-e egy, vagy néhány olyan leggyakoribb táplálási hiba, amik betegségekhez vezetnek?

Klasszikusan táplálási hiba okozta megbetegedés pl. az elhízás, vagy a kizárólagos színhúsetetés következtében kialakuló, és többnyire gyógyíthatatlan „színhús szindróma” (másodlagos alimentáris hypoparathyreoidismus). De természetesen a kiegyensúlyozatlan táplálás, főleg ha hosszabb ideig tart, mindenféle táplálóanyag-, vitamin- és/vagy ásványianyag hiányos állapotok kialakulását okozhatja, amely további megbetegedések kialakulásához vezethet. Mindezek mellett a nem megfelelő táplálás/táplálkozás egyéb tényezők megléte esetén elősegíthetik egyes megbetegedések idő előtti megjelenését – pl. csontritkulás, csontlágyulás – de fontos, hogy ezekben az esetekben nem csak és kizárólag a táplálás a kiváltó ok, mert kellenek hozzá az állatban meglévő egyéb, hajlamosító tényezők is.

 Van-e veszélye a nyershús etetésnek? Mire kell vigyázni?

A nyers hús etetése, főleg, ha a lakásban velünk élő állatok etetéséről van szó, több veszélyt is rejt magában, de elsősorban a gazdára nézve. A sertés húsa nyersen hordozhatja az Aujeszky-féle megbetegedést okozó vírust, bár ennek a valószínűsége ma már, főleg a kereskedelemben „hivatalosan” beszerzett sertéshúsok esetében szerencsére elég csekély. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ez a betegség viszont macskáknál gyógyíthatatlan, nem árt óvatosnak lenni – az Aujeszky vírus ugyanakkor hőkezelést (sütést, főzést) követően elpusztul. A vadállatok húsa tartalmazhat olyan parazitákat vagy egyéb kórokozókat, amelyek ugyancsak veszélyesek lehetnek háziállatnak, embernek egyaránt, kivéve az ellenőrzött helyről beszerzett termékeket.

Az állatok – főleg a lakásban tartottak – nyers hússal történő etetése inkább humán egészségügyi, higiéniai szempontból lehet veszélyes, azaz a hússal dolgozó gazda szempontjából van jelentősége. A baromfifélék nyers húsa és csontja ugyanis többnyire szalmonellával szennyezett, ami a macskára ugyan nem veszélyes, ugyanakkor emberben nagyon komoly megbetegedést okozhat! Tehát sertéshúst, vadhúst nyersen lehetőleg soha, baromfihúst pedig csak kellő elővigyázatosság mellett etessünk nyersen a macskával. A marha-, a birka-, a ló-, a nyúl- és a bárányhús és csontjaik nyersen odaadhatók a cicáknak, de figyeljünk rá, hogy az el nem fogyasztott maradékokat nem hagyjuk a tálkában (vagy a környezetében), mert ezek igazi melegágyát képezik a fertőző baktériumok túlélésének és szaporodásának. Tehát nyers húsokkal való munka után mindig nagyon gondosan el kell mosni a késeket, vágódeszkákat, edényeket stb., és soha nem szabad egy nyers hússal (vagy tojással) érintkező konyhai eszközt fertőtlenítés nélkül egyéb élelmiszerek feldolgozására használni (pl. kenyérvágás ugyanazzal a késsel, tálak, tányérok használata).

Ami a nyers vagy főtt hús tápértékét illeti: a húsokban lévő fehérjék a főzés vagy sütés hatására könnyebben emészthetővé és a szervezet számára jobban hasznosíthatóvá válnak, ráadásul az ízletességük is megnő. Nem igaz, hogy a macskáknak kifejezetten szükségük lenne időnként nyers húsra, ugyanakkor a fent említett óvintézkedések betartása mellett etethetők nyers hússal is.

Viszont nagyon fontos kiemelni, hogy a különféle feldolgozott húsipari termékek (felvágottak, félkész fagyasztott termékek stb.) nem alkalmasak a macskák táplálására!

Van-e olyan betegség, amikor nem szabad nyers hússal etetni a macskát?  (Pld. Vesebetegség esetén fehérje szegény diétát kell tartani, ebbe beleférhet-e a hús etetése egyáltalán? Egyéb betegség? Lehet-e allergiás egy macska a nyershúsra?).

Az egyes betegségek dietetikája nagyon speciális, így nem lehet általánosan, minden betegségre érvényes tanácsokat adni. Vonatkozik ez a vesebetegségek esetére is, ugyanis „vesebetegség” is többféle létezik, és a kiváltó októl, valamint a súlyosságától függ az, hogy az állat mit, és mennyit ehet. Az igaz, hogy egy beszűkült működésű vese diétájánál alapvető fontosságú a fehérjebevitel kontrolálása, ez azonban többnyire nem elsősorban a mennyiségre, hanem a fehérje minőségére vonatkozik. Egy húsevő állat esetében a húselvonás soha nem képezheti a diéta részét.

Ami az allergiát illeti: húsallergia létezik, de kimondottan nyershús allergiáról, vagyis olyan esetről, amikor egy macska egy bizonyos állat húsától nyersen allergiás tüneteket produkál, de főzés után nem, én még nem hallottam. Fontos viszont, hogy általános „húsallergia” sem létezik, csak egy-egy húsféle iránti érzékenység: pl. baromfihús-, halhús-, sertéshús stb. allergia.

Sok tenyésztő szinte kizárólag száraz táppal (+vízzel) eteti a macskáit. Van-e veszélye ennek a gyakorlatnak?

Ha megfelelő minőségű táppal, a megfelelő mennyiségben etetnek, és mellette folyamatos az ivóvízellátás is, akkor nincs veszélye. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy amennyiben az állat nem szeret inni (és ez a macskák egy részére igencsak jellemző), akkor a kizárólagos száraztáp etetése hajlamosíthat a húgykövesség kialakulására, de itt a hajlamosít szón van a hangsúly! Tehát fontos leszögezni, hogy a száraztáp etetése nem okoz húgykövességet – ez sajnos gyakori téveszme a macskatartók között. Mert ha amúgy ez igaz lenne, akkor nem gyártanának kimondottan húgykőmegelőző, sőt, húgykövesség után etethető tápot száraz formában.

A húst inkább nyersen, vagy inkább főzve célszerű adni a macskának?

Én a főtt húsetetés mellett foglalok állást, nemcsak higiéniai okokból (ld. az előzőeket), hanem azért is, mert így a hús jobban emészthetővé, és az állat számára könnyebben hasznosíthatóvá válik. Természetesen a húsevő ragadozó macska nyers állapotban is képest a húst megemészteni, tehát táplálkozástani szempontból lényegében nincs nagy különbség a nyers vagy főtt állapotban történő etetésük között.

Mennyire ajánlhatóak a konzerv nedves tápok? Milyen az őket alkotó alapanyagok minősége? Ha elolvassuk az összetételt, a legkevesebb, amit általában látunk, az éppen a hús. Van viszont bennük rengeteg olyan összetevő, ami nem túl bizalomgerjesztő.

Egy táp etetésénél nem a nedvességtartalma az elsődleges – azaz, hogy konzerv, tasakos, vagy száraz – hanem a minősége, így ugyanaz érvényes a konzervekre is, mint a száraztápokra: csak jó minőségű, megbízható terméket szabad megvásárolni és megetetni állatainkkal. Ahogyan kétféle párizsi (összetétel, szójatartalom, zsírtartalom, ízfokozók, színezőanyagok és tartósítószerek mennyisége stb.), vagy két teljesen különböző talajon termett paradicsom (gyorsérés, üvegház, permetező- és érésgyorsító szerek kontra bió termesztés) között is óriási különbségek vannak, ugyanúgy a tápok között is jól mérhető minőségbeli különbségek lehetnek és vannak. Tehát nem az a kérdés, hogy etessünk-e tápot vagy nem, illetve, hogy a konzerv, a tasakos vagy a száraz jobb-e a macskának, hanem az, hogy milyen tápot etessünk? Egyébként, mint minden más termékekre, úgy az állateledelekre is érvényes, hogy mindig „az olcsóbb a drágább”, vagyis általában minél drágább egy termék, annál jobb minőségű alapanyagokból van összeállítva.

Ami pedig az „alacsony” hústartalmat illeti: ne felejtsük el, hogy egy konzerv tápnak a víztartalma 70-80%! Ha ehhez mérten nézzük a benne lévő hústartalmat (pl. 4-8%), akkor ezt visszaszámolva az összes szárazanyagra az már nem is olyan kevés! De egyébként is, egy macskának nem hús-, hanem fehérjeszükséglete van, így nem a táplálékban lévő hús összmennyisége, hanem a fehérje mennyisége – és főleg annak a minősége, emészthetősége, biológiai értéke, aminosav-összetétele – a lényeges!

Ami pedig a „nem túl bizalomgerjesztő” összetevőket illeti, nem tudom, hogy pontosan mire gondoltok, ezzel kapcsolatban konkrét összetevőkről tudok csak véleményt mondani. De egy biztos – a megbízható márkák soha nem tartalmaznak „nem túl bizalomgerjesztő” összetevőket! Az a baj, hogy sokan nem értenek bizonyos élelmiszeripari technológiai megnevezéseket, ezáltal félreértelmezve őket mindenféle téves következtetésre jutnak. Az egyik kedvenc példám ezzel kapcsolatban a tápokban lévő „nyershamu” fogalma, ami egy laboratóriumi kifejezés, és a tápban lévő el nem égethető anyagok gyűjtőneve, azaz tulajdonképpen a tápban lévő összes ásványianyag-tartalmat jelenti. Egyszer viszont egy macskatartó kifejtette nekem, hogy nem hajlandó olyan eledelt megetetni, amelyik elhamvasztott hullák hamuját, vagy rosszabb esetben cigarettahamut tartalmaz J.

Amúgy én azt tapasztalom, hogy sok tulajdonos eldöntötte magában, hogy egy táp az csak rossz lehet, és kekeckedő, kötekedő módon állandóan azt lesik, hogy hol lehet belekötni, vagy kifogást találni a tápokban – őket úgysem lehet meggyőzni semmiről, akik ennyire nem bíznak a tápokban, azok inkább ne etessenek semmilyen táppal sem.

Mekkora a kockázata annak, hogy sok rossz minőségű, "potyadék", másra nem használható élelmiszeripari "szemetet" etetünk a macskával, ha konzerv tápokat adunk?

Itt most tisztázni kell valamit: a mindenevő ember táplálására nem alkalmas „potyadék” hús még kiváló táplálékforrása lehet a húsevő macskának ugyanúgy, ahogy nekünk konyhai hulladéknak, azaz szemétnek számít a hámozott zöldségek és gyümölcsök nagy többségének a héja és a zöldje, holott a növényevőkkel nemcsak, hogy megetethetők, hanem számukra kiváló táplálékforrást jelentenek! Soha nem értettem meg, hogy pl. miért idegenkednek a macskatulajdonosok a vágóhídi melléktermékek (pl. inak, bőr, gégecső stb.) kedvenceikkel történő feletetésétől, amikor pl. az elkapott egér vagy kismadár tollastól, belestől való elfogyasztását teljesen normálisnak tekintik? Az a probléma, hogy a „melléktermék” kifejezést sokat félreértelmezik, és valamiféle műanyagnak, vagy szemétbe való felesleges dolognak tartják, pedig ezen melléktermékek többsége nem az, hanem csak az emberi élelmiszerként nem felhasználható anyagokat értjük alatta. Mellesleg megjegyzem, hogy tőlünk nyugatabbra lévő országokban kifejezetten undort kelt, amikor meghallják, hogy mi Magyarok olyan „szemeteket” is megeszünk, mint pl. a csirkeláb, a far-hát, arról nem is beszélve, hogy „belefőzik a tyúk fejét is a levesbe”! Náluk a csirke ezen részei olyannyira „melléktermékek”, hogy sokan még a háziállataiknak sem adják oda!

Még egy fontos dolog: összetételét tekintve a konzerv és a száraztápok között sok esetben csak a víztartalomban van különbség, tehát egy azonos gyártó egy azonos típusú száraztápját ha beáztatjuk, adott mennyisége pontosan ugyanolyan beltartalmú lesz, mint a konzerv kiszerelésű megfelelője.
 

Időnként előfordul, hogy főzés közben a macska elcsen egy darab disznóhúst és mire a gazdi észreveszi, már meg is ette. Ilyenkor sok gazdi infarktus-közeli állapotba kerül és egyből elkezd rettegni, hogy elpusztul a macskája. Mennyire valós ez a veszély?

Ha az a sertéshús ellenőrzött helyről származik (és ide tartoznak a kereskedelmi forgalomba kerülő termékek), akkor szinte mérhetetlenül kevés az esélye annak, hogy az Aujeszky vírussal fertőzött lenne. Ha viszont házi vágásból származó, vagy hatósági állatorvos által nem ellenőrzött vaddisznóhúsról van szó, akkor bizony előfordulhat, hogy megbetegíti a macskát. Viszont én kiemelném a kérdésben előforduló „elcsen” szót: a konyhai munka során SEMMI KERESNIVALÓJA A MACSKÁNAK – de semelyik más állatnak sem – olyan helyen (pl. konyhapult), ahol elérheti az élelmiszereinket!

 Adhatunk-e belsőségeket? Milyen gyakran, milyen mennyiségben? Okozhatnak-e problémát?

Ha már itt tartunk: a belsőségek többsége pl. húsipari mellékterméknek számít! Ezek mindegyike (szív, tüdő, vese, máj, lép, gégecső, nyesedékek, inak, bőr, csontos darálékok, vér stb.) szóba jöhetnek macskatakarmányként. Mindegyik kiváló fehérjeforrást jelent a macskának, de kizárólagos, vagy túl gyakori etetésüket mindenképpen kerülni kell! Ennek több oka is van. Egyrészt a belsőségekben az aminosav aránya, illetve az ásványianyag- és vitamin-tartalom nem ideális, azaz a szervezet szükségleteihez nem igazodó arányú, így kizárólagos etetésük esetén fehérjehiányos állapotok, vagy vitaminmérgezések kialakulását okozhatják a szervezetben. Másrészt – és a macskák, mint addiktív lények esetében ez különösen fontos – különösen ízletes takarmányt jelentenek, így könnyen „hozzászoknak” a cicák, ami olyan mértékű is lehet, hogy az állat egy idő után másfajta eledelt nem lesz hajlandó elfogyasztani, ennek pedig az előbb említett következményei lesznek. Tipikus példa erre a túl sok máj etetése, ami A-vitamin és D-vitaminmérgezést okoz. A nyersen, vagy főzve adás kérdésénél ugyanaz érvényes ami a húsokra, illetve nem árt tudni, hogy a máj nyersen hashajtó, főzve kismértékben dugító hatással bír.

Halat nyersen vagy főzve adjunk? Mennyire veszélyesek a szálkák?

Halat – hasonlóan a tojáshoz – lehetőleg csak főzve adjunk, mert nyers állapotban vitaminsemlegesítő enzimeket tartalmaznak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az időnként adott egy-egy darab nyers hal, vagy tojás elfogyasztása után a macska vészes vitaminhiányos állapotba kerülne, de huzamosabb ideig történő etetésük mellett viszont már előfordulhatnak klinikai tünetekben is megmutatkozó megbetegedések.

Köszönöm a részletes válaszokat! Kérem, maradjon velünk, és válaszoljon az olvasóink kérdéseire!

Örömhír, hogy Dr.Fodor Kinga elvállalta, hogy a Cats of Europe.eu portál szakértői csapatának tagjaként a továbbiakban is válaszol egyéni, táplálkozással kapcsolatos kérdésekre. Ha e cikktől függetlenül van a doktornőhöz kérdésed, hamarosan  felteheted a "Kérdezd szakértőinket" menüpontban.

                                                                                                                                                                                                   Tóth Nóra

U.I.: Kis bónuszként megmutatom, hogy az én saját Csenő Manóim mit műveltek, miközben e cikkhez próbáltam illusztrációkat fotózni. Neveletlen macskái! Szerencsére csak a saját husijukból loptak, a végén úgyis ők kapták meg az egész tálat.

Papi Chen és Yuki Chen